A köd fölemelkedett. tószagú szél ömlött alá a Vihar-hegy gerinceiről, lódított egyet az ősz szürke páráin, s a
völgykatlan kifeslett alattok, mint egy friss virág. A vörös hajú, szeplős fiatalember, aki kopott városi ruhában ott
állt fönt a Keleti-hágó sziklaösvényének peremén, mozdulatlanul és sokáig nézte a mélyben meghúzódó falut.
Vizenyős kék szemei szinte kigyúltak sápadt, sovány arcában, ahogy egymás után végigsimogatták a rendetlenül
szétszórt háztetőket, s olykor-olykor dobbant egyet szívében az emlékezés öröme: az ott az öreg Pattanás háza...
Az ott a paplak, mögötte a méhes s amögött a koraérő szilvák... vajon őrzi-e még őket éjszakánként a pap sóra
töltött puskával? Az ott a Békebíró háza, kertjében a híres almafával... s az ott a bolt. A bolt.
Felhő úszott a nap elé, s fekete árnyék borult a völgyre, mintha csak a fiatalember gondolatai vetették volna oda.
A bolt. Orrában érezte a fűszerek kesernyés szagát, ami az alacsony sötét ablakok mögött lapult, és
összekeveredett a nyirkos lakás penész-szagával s a káposztaszaggal,ami hátulról a konyhából áradt elő, melynek
csikorgó légydrótos ajtajával szemben alig karnyújtásnyira ott volt az istálló, melyből az öszvértrágya csípős
ammóniákszaga párolgott elő. Ezeknek a szagoknak az emléke mintha valami szomorú keserűséggel töltötte
volna meg a vörös hajú fiatalembert. Elfordult a völgytől és sóhajtott.

A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!

Szavazz:

(Nincs szavazat)