Viktor Hugo A nyomorultak
Viktor Hugo A nyomorultak
A digne-i püspöki palota tőszomszédságában volt a kórház.
A püspöki palota tekintélyes, szép kőépületét a múlt század elején emelte őméltósága Henri
Pujet, a párizsi teológiai fakultás doktora, Simore apátja, aki 1712-ben Digne püspöke volt. A
palota igazi főúri szállás. Minden fölöttébb előkelő benne, a püspök lakosztálya, a szalonok, a
szobák, a terjedelmes díszudvar, régi firenzei stílusú árkádos körfolyosóval, a gyönyörű fákkal
beültetett kert. A földszinten volt és a kertre nyílt a hosszú, pompás ebédlő, ahol Henri Pujet
püspök 1714. július 29-én ünnepi lakomát adott Charles Brulard de Genlis, Embrun hercegérseke,
Antoine de Mesgrigny kapucinus szerzetes, grasse-i püspök, Philippe de Vendôme,
Franciaország nagyperjele, Saint-Honoré de Lérins apátja, továbbá François de Berton de
Grillon báró vence-i püspök, César de Sabran de Forcalquier, Glandève püspök-hűbérura és
Jean Soanen oratoriánus atya, a király állandó hitszónoka, Senez püspök-hűbérura tiszteletére.
Ennek a hét tiszteletre méltó személyiségnek arcképei díszítették a terem falát, és fehér
márványtáblába vésett aranybetűkkel tündökölt az emlékezetes dátum: 1724. július 29.
A kórház szűk, alacsony, földszintes épület volt, kis kerttel.
Megérkezése után harmadnap a püspök meglátogatta a kórházat. Utána magához kérette a
kórház igazgatóját.
- Igazgató úr - kérdezte -, hány betege van pillanatnyilag?
- Huszonhat, méltóságos uram.
- Annyit számoltam meg.
- Az ágyak - folytatta az igazgató - egymás mellett szoronganak.
- Észrevettem.
- A kórtermek csak szobák, nehéz a szellőztetés.
- Magam is úgy láttam.
- Aztán, ha napsütéses az idő, a kert nagyon kicsi a lábadozóknak.
- Gondoltam.
- Ha járvány üt ki - az idén tífusz volt nálunk, tavalyelőtt meg köleshimlő -, néhanap százan is
vannak, olyankor aztán egyáltalán nem tudunk mihez kezdeni.
- Éppen ez járt az eszemben.
- Mit csináljunk, méltóságos uram? - szólt az igazgató. - Bele kell törődnünk.
A földszinti ebédlőteremben folyt a beszélgetés.
A püspök hallgatott egy percig, aztán hirtelen odafordult a kórházigazgatóhoz:
- Mit gondol, uram, hány ágy férne el ebben az egy teremben?
- Méltóságod ebédlőjében? - hüledezett az igazgató.
A püspök végigjáratta tekintetét a termen, szemlátomást méregette és számolt.
A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!
Nagyon erdekes, koszonom
Tisztelkt Itariaffith,
Ez az oldal a 215. oldal az online könyv szerint (amit én vettem), tényleg egy olyan könyv amit nem lehet nem befejezni, ajánlom az olvasását mindenkinek