Nora Roberts Meztelenül a halálba
Nora Roberts Meztelenül a Halálba
Eve Dallas, a New York-i rendőrség hadnagya egy könyörtelen gyilkos után nyomoz. Tíz év tapasztalatával a háta mögött tudja, hogy ha túl akarja élni, csak az ösztöneiben bízhat. És minden figyelmeztetés ellenére belehabarodik Roarke-ba, egy ír milliárdosba - aki egyben gyanúsított is abban az ügyben, amiben Eve nyomoz. De a szenvedélynek és a csábításnak sajátosak a törvényei. Eve annak a férfinak a karjai között találja magát, akiről semmit sem tud - kivéve azt, hogy mindennél fontosabb számára a közelsége.
A sötétben ébredt. A hajnal első sugaraiban az ablakrácsok ferde árnyakat rajzoltak az ágyra. Mintha csak
egy cellában nyitotta volna ki a szemét.
Egy pillanatig csak hevert tétlenül, és reszketve
várta, amíg az álom végre elenyészik. Tízévnyi szolgálattal a háta mögött Eve még mindig álmodott.
Hat órával ezelőtt gyilkolt, látta, ahogy kihunyt az
élet a férfi szemében. Nem ez volt az első alkalom,
hogy ölt vagy álmodott. Megtanulta elfogadni tetteit
és azok következményeit.
De most felbukkant a gyermek képe az álmaiban.
A gyermeké, akit nem tudott időben megmenteni.
A gyermeké, aki sikollyal felelt álmában a saját sikolyára.
A vér miatt, gondolta Eve, miközben verejtékes
homlokát törölgette a kezével. Milyen kicsi lány volt,
mégis mennyire vérzett. De azt is tudta, hogy akkor a
saját életét kellett mentenie.
Az eljárási rend megkövetelte, hogy a reggelt a
Vizsgálaton töltse. Mindenkinek át kellett esnie egy
alapos pszichológiai és érzelmi ellenőrzésen, aki szolgálat teljesítése közben halált okozóan használta fegyverét, mielőtt újra munkába állna, habár Eve ezt felesleges nyűgnek érezte.
Legszívesebben megverte volna őket, ahogy annak
idején.
Amikor felállt, a tető automatikusan leereszkedett,
és a nap korai sugarai megvilágították a fürdőszobába
vezető utat. Amikor megpillantotta a tükörképét, öszszerezzent. Szemei alá táskák nőttek a kialvatlanságtól,
bőre pedig sápadtságban felvette a versenyt azokkal a
tetemekkel, melyeket ő maga küldött az ME-re.
A látvány arra ösztökélte, hogy a zuhany alá álljon.
- Egy nulla egyes irányból, teljes erővel - adta ki
az utasítást, majd megfordult, hogy a vízsugár egyenesen az arcába vágódjon.
Fásultan szappanozta magát, miközben agyában
végigpörgette az elmúlt éjszaka eseményeit. Kilenc
előtt nem kerül sorra a Vizsgálaton, és az addig hátra
lévő három órát arra használhatná, hogy pihenjen, és a
rossz álom utolsó foszlányait is tökéletesen száműzze az
agyából.
A Vizsgálat folyamán gyakran a felszínre szoktak
bukni apróbb kételyek és szánalomra utaló hajlamok,
ami azt jelenti, hogy egy második, sokkal intenzívebb
menetet is végig kell csinálnia a gépek és a bagolyszemű technikus társaságában, aki kezelte őket.
Nem akart huszonnégy óránál többet távol tölteni
az utcáktól.
Miután magára terített egy fürdőköpenyt, a konyhába ment, és beállította az AutoSéfet. Feketekávét és
halvány pirítóst rendelt. Az ablakon át beszűrődött a
légi közlekedés zaja, ahogy az éjszakai műszak munkásai hazafelé, a váltás pedig a munkahelyek irányába repült. Évekkel ezelőtt éppen azért választotta magának
ezt a lakást, mert a földi és légi közlekedés egyik gócpontjában épült, ő pedig szerette a tömeget. Ujabb ásítás kíséretében egy pillantást vetett az ablakon kívül
elterülő világra, és tekintetét rajta felejtette egy meglehetősen koros légibuszon, amely éppen olyan munkásokkal a fedélzetén dübörgött el előtte, akik nem
tartoztak ahhoz a szerencsés réteghez, akik városi otthonukból komlinken keresztül is tudtak dolgozni.
A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!
JÓ EZ AZ OLDAL
Még van tőle 120 könyv