- Hát az amerikai Kongó? - kérdezte Max Huber - arról még nem is beszéltünk!...
- Nincs is mit beszélnünk róla, kedves Max - felelte John Cort. - Mert minek jönnénk mi, amerikaiak,
Afrikába gyarmatosítani, mikor elég területünk van otthon is?
- Ej, kedves John barátom, ha önök mind így gondolkoznak, akkor Európa lassankint egészen magának
foglalja el Afrikát, a mi körülbelül három milliárd hektárnyi terület!... S mialatt az angolok, németek,
hollandusok, portugálok, francziák, olaszok, spanyolok és belgák meggazdagodnak afrikai gyarmataikból,
addig az amerikaiaknak ugyancsak felkopik az álluk.
- Higyje el, kedves Max, hogy Amerika nem sokat törődik sem az európaiakkal, sem az afrikai
gyarmatokkal.
- Pedig kár. Mert Afrikának ebben a részében, a hol már három hónap óta kalandozunk...
- De csupa szórakozásból, Max!...
- Jól van: merő szórakozásból... De, ismétlem, az Egyesült-Államok gyönyörű gyarmatot alapíthatnának
ezen a vidéken. A föld termékeny, az éghajlat egészséges; a nagy folyók, számos mellékfolyóikkal soha
sem száradnak ki...
- Még ebben a pokoli hőségben sem? - kérdezte John Cort, verejtékező homlokát törülgetve:
- Hát még ez is hőség? - felelte Max Huber vállat vonva. - Most csak márczius van, s ön már is
panaszkodik?... hát még mi lesz majd júliusban és augusztusban, mikor a napsugarak úgy égetnek, mint
az eleven parázs?...
- Akkorra már otthon leszünk Librevilleben, s az árnyas, hűvös faktóriában hamar kiheverjük e három
havi kirándulás fáradságát.
- A fáradság még hagyján, John, - viszonzá Max Huber - csak legalább valami eredménnyel is járt volna!

A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!

Szavazz:

(Nincs szavazat)