Ez a história nem fantasztikus, csupán romantikus. Vajon ebből arra kell-e következtetni,
hogy nem igaz, mivel valószínűtlen? Ez tévedés volna. Olyan időket élünk, amikor minden
megtörténhet - szinte jogunk van azt mondani, hogy már minden meg is történt. Ha
elbeszélésünk ma egyáltalán nem valószínű, holnap az lehet, azon tudományos lehetőségek
révén, amelyeket a jövő tartogat, és senki sem merné a legendák közé sorolni. Különben is e
gyakorlatias és pozitív XIX. század alkonyán már nem születnek legendák, sem Bretagneban,
a zord korriganos vidékén, sem Skótországban, a brownie-k és a gnómok földjén, sem
Norvégiában, az ázok, elfek, tündérek és valkűrök hazájában, sőt még Erdélyben sem, ahol a
Kárpátok oly természetes keretként kínálkoznak bármiféle szellemidézéshez. Mégis meg kell
jegyezni, hogy az erdélyi lakosság még nagyon ragaszkodik a régmúlt századok babonáihoz.
Európa e szélső tartományait leírta De Gérando, Elisée Reclus pedig meglátogatta. De
egyikük sem szólt semmit arról a különös históriáról, amelyre ez a regény épül. Tudomásuk
volt-e róla? Talán igen, de bizonyára nem akartak hitelt adni neki. Ez sajnálatos, mivel az
egyik a krónikás pontosságával mesélte volna el, a másik pedig az útleírásait jellemző
ösztönös költészettel.
Minthogy sem az egyik, sem a másik nem tette, most én kísérlem meg elmondani helyettük.

A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!

Szavazz:

(1 szavazat   / átlag:  4.00 )