- Emelkedünk?
- Ugyan! Ellenkezőleg! Süllyedünk!
- Annál is rosszabb, Cyrus úr! Zuhanunk!
- Az Isten szerelmére! Dobjatok ki minden nehezéket!
- Most ürítettem ki az utolsó homokzsákot!...
- Fölfelé száll a léghajó?
- Nem!
- Mintha hullámverést hallanék...
- Itt a tenger a gondolánk alatt!
- Alig ötszáz lábnyiralehet!
Ekkor hatalmasan zengő hang hasított át a levegőn, s ezek a szavak hallatszottak:
- Dobjatok ki minden súlyos holmit... mindent! Rajta, és Isten irgalmazzon!
Ezek a szavak a Csendes-óceán roppant vízsivatagja fölött hangzottak el, délután négy óra tájt, 1865.
március 23-án.
Bizonyára mindenki emlékszik még rá, milyen borzalmas északkeleti szélvész tört ki abban az
esztendőben, napéjegyenlőség idején, olyan hirtelen, hogy a légsúlymérő higanyoszlopa egyszeriben 710
milliméterre zuhant alá. Ez az orkán egyhuzamban tombolt március 18-tól 26-ig. Mérhetetlen rombolást
végzett Amerikában, Európában és Ázsiában egyaránt, az északi szélesség 35. fokától egészen a déli
szélesség 40. fokáig, az Egyenlítőre rézsútosan, mintegy 1800 mérföldnyisávon! Városokat döntött
porba, erdőket csavart ki tövestül; a szökőár módjára száguldó hullámhegyek - mint a hírügynökségek
jelentéseiből köztudomású - százszámra vetették partra a hajókat; az ítéletidő, amerre csak elvonult,
egész országrészeket tett a föld színével egyenlővé, mindenütt ezrével pusztultak az emberek a
szárazföldön, vagy fulladtak bele a tengerbe - dühöngésének ilyen tanújeleit hagyta maga után ez az
iszonyatos égiháború. Egymagában több szerencsétlenséget okozott, mint azok a hírhedt szélviharok,
amelyek közül az egyik Havannát dúlta föl 1810. október 25-én, a másik pedig Guadeloupe-ot tette
tönkre 1825. július 26-án.
Mialatt ennyi katasztrófa ment végbe a földön és a vízen, nem kevésbé megrendítő dráma játszódott le a
fölbolydult levegőben is.

A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!

Szavazz:

(Nincs szavazat)