Joseph Heller A 22-es csapdája
Joseph Heller A 22-es csapdája
Miután Yossarian úgy döntött, hogy a háború hátralevő idejét
kórházban tölti, minden ismerősének levelet küldött, melyben megírta,
hogy kórházban van, de egy árva szóval sem említette, hogy
mi a baja. Aztán jobb ötlete támadt. Minden ismerősének megírta,
hogy nagyon veszélyes bevetésre készül. „Önkénteseket kértek.
Na gyon veszélyes, de hát valakinek ezt is csak meg kell csinálnia.
Tüs tént írok, mihelyt a bevetésről visszatértem.” Attól kezdve nem
írt senkinek.
A kórterem tiszti állományú betegeinek a kötelmei közé tartozott
a legénységi állomány leveleinek cenzúrázása; a legénységi állománynak
külön kórterem állt a rendelkezésére. Egyhangú munka
volt, és Yossarian teljesen letört, amikor rájött, hogy a legénységi
állomány élete alig érdekesebb, mint a tiszteké. Az első nap minden
kíváncsiságát lehervasztotta. Hogy megtörje valamivel az egyhangúságot,
játékokat eszelt ki. Halál a bővítményekre, hirdette ki
egy napon, és a kezébe került minden egyes levélből egy szálig ugrottak
a jelzők és a határozók. Másnap a névelőknek üzent hadat. A
rákövetkező napon az alkotás magasabb régióiba emelkedett,
amikor is kihúzott mindent a levelekből, csak az egy-et, az o-t és az
az-t hagyta meg. Úgy érezte, ezzel a sorok közötti feszültség dinamikája
hatalmasan megnőtt, s a levél csaknem minden esetben
sok kal egyetemesebb mondanivalót sugárzott. Hamarosan
feketelistá ra került a megszólítások és az aláírások némely tagja,
ugyanakkor a szöveg érintetlen maradt. Egy alkalommal az egyik
levélből min dent kicenzúrázott, csak az üdvözlést, „Drága Máriám”
hagyta meg, s a legvégére ezt írta: „Tragikusan vágyódom utánad.
A. T. Tappman, tábori lelkész, Egyesült Államok Hadserege.” A
csapat test tábori lelkészének A. T. Tappman volt a neve.
Amikor már a levelekben minden lehetőséget kimerített, a borítékon
levő címeket és neveket kezdte ostromolni, utcákat, családi
otthonokat rombolt le, csuklójának egyetlen könnyed kis mozdulatával
egész metropolisokat semmisített meg, mintha Isten mindenhatóságát
birtokolná. A 22-es elrendelte, hogy minden cenzúrázott
levélen rajta legyen a cenzortiszt neve. Ő a legtöbb levelet termé5
szetesen nem olvasta el. Ezekre saját nevét írta. Azokra, amiket elolvasott,
ezt írta: „Washington Irving”. Amikor elunta, akkor ezt írta:
„Irving Washington”. A borítékok cenzúrázása kellemetlen
utóbántalmakkal járt, ugyanis bizonyos olümposzi
harcálláspontokról a gyanú fellegeit vonzotta a kórház fölé, s ebből
egy valódi kémelhárító, mint álbeteg, a kórterembe cseppent.
Mindenki tudta
róla, hogy kémelhárító, mert folyton holmi Irving vagy Washing ton
nevű tiszt után kérdezősködött, és mert ottléte második napjától
kezdve nem volt hajlandó leveleket cenzúrázni, túlságosan
unalmasnak találta.
A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!
Egy kibaszott jó könyv arról hogy milyen kibaszott szar is a világ, és hogy ezt milyen kibaszottul világosan lehet látni, ami így végül csak is abszurd lehet.
Tömören, Velősen Fogalmazva!
Igazad Van!