J.R.R. TOLKIEN A Gyűrűk Ura A KIRÁLY VISSZATÉR
J.R.R. TOLKIEN A Gyűrűk Ura A KIRÁLY VISSZATÉR
Pippin kikandikált Gandalf köpenyének oltalma alól. Törte a fejét, ébren van-e vagy alszik, s ez még mindig az a gyorsan futó álom-e, ami oly régen körülveszi, azóta, hogy a nagy vágta meg-kezdődött. Feketén suhant el mellette a világ, és a szél hangosan dalolt a fülébe. Nem látott semmit, csak az elforgó csillagokat, s messze, jobboldalt, a hatalmas árnyékokat az égen, a délen húzódó hegyek körvonalát. Álmosan próbálta megbecsülni, mióta vannak úton, és útjuk melyik szakaszá-ban járnak, de emlékezete álomittas volt és bizonytalan.
Ott volt az az első vágta, iszonyú sebességgel, megállás nélkül, akkor látta hajnalban azt a halvány aranycsillogást, és akkor érkeztek meg a néma városba és a nagy, üres házba, a hegyen. És alighogy tető alatt voltak, megint elhúzott fenn az a nagy, szárnyas, fekete árnyék, és az emberekből kiszállt az erő a félelemtől. De Gandalf szólt hozzá néhány halk szót, s ő aludt a sarokban, fáradtan, de szorongva, halvány tudatában a nagy jövés-menésnek, annak, hogy emberek beszélnek mellette, s hogy Gandalf parancsokat osztogat. Aztán megint vágta következett, éjszakai vágta. Ez a máso-dik, nem, a harmadik éjszaka volt azóta, hogy a palantírba, a Látókőbe belenézett. És ettől a csúf emléktől csaknem teljesen fölébredt, megborzongott, s a szél suhogása megtelt fenyegető hangok-kal.
Valami fény gyulladt ki az égen, izzó, sárga tűz a sötét torlaszok mögött. Pippin visszakuco-rodott, egy pillanatra elfogta a félelem, s azon töprengett, vajon miféle rettentő országba hurcolja őt Gandalf. Megdörgölte a szemét, s látta, hogy a hold száll föl a kelet homályából, s hogy a hold már kis híján megtelt. Így hát nincs öreg éjszaka, s még órák hosszat tart a vágta a sötétben. Mocorgott, s megszólalt:
- Hol vagyunk, Gandalf? - kérdezte.
- Gondor birodalmában - felelt a mágus. - Még Anórien földjén.
Egy darabig csönd volt. Majd Pippin hírtelen fölkiáltott: - Ez micsoda? - kérdezte, s beleka-paszkodott Gandalf köpenyébe. - Nézd! Tűz! Vörös tűz! Itt sárkányok élnek? Nézd, ott egy másik!
Gandalf válaszként odakiáltott a lovának: - Gyerünk, Keselyüstök! Sietnünk kell. Rövid az időnk. Nézd! Gondor őrtornyain kigyúlt a jelzőtűz, segítséget kérnek. Föllobbant a háború. Lásd, ég a tűz az Amon Dínen és lángol Eilenachon, és rohanvást fut nyugat felé: az ott Nardor, Erelas, Min-Rimmon, Calenhad és a Halifirien, Rohan határán.
De Keselyüstök lassított, lépésben ment tovább, fölemelte a fejét, és fölnyerített. A sötétből válaszként több ló is visszanyerített, patadobogást hallottak, három lovas húzott el mellettük, mint szárnyas szellem a holdvilágban, s tűnt el nyugaton. Ekkor Keselyüstök nekieredt, és az éjszaka, mint a szél süvített fölöttük.
A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!
jo konyv