Új-Zélandon, Ausztrálián és Malaysián keresztül vezetett az a hathónapos út, amelynek krónikáját most kezébe veszi az olvasó. Kettős célja volt ennek az utazásnak: elsősorban meg akartam nézni, mit tettek ezekben az országokban az ősi állatvilág megőrzése végett, másodsorban pedig a BBC televíziós filmsorozatot akart készíteni ugyanerről.  Tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy a meglátogatott országokban töltött rövid időről ítélve vállalkozásunk afféle kutyafuttában lebonyolított turistaútnak látszik, és egészen nyilvánvaló, hogy valószínűleg torz képet festek az igazságról, s ki is hagyok sok mindent, amit pedig meg kellene említenem.
Furcsa dolog, de nagyon nehéz ilyen könyvet írni, és megtalálni a szerencsés középutat az olyan fajta művek mint – teszem azt – “Két és fél nap Djakartában” avagy “Délkelet-Ázsia keresztmetszete” között, szó szerint csak az igazat írni, úgy ahogyan láttam, amivel viszont megsérthetek sok derék embert, aki oly szívélyesen segített és oly meleg vendégszeretettel fogadott. Az emberek, sajnos, hajlamosak arra, hogy találva érezzék magukat.
Ezért megragadom az alkalmat, hogy válaszoljak néhány dühös levélre, amelyben minden bizonnyal megkapom a kioktatást új-zélandi, ausztráliai és malaysiai lakosoktól arról, hogy nincs joga kritizálni annak, aki mindössze hat hetet töltött országukban. Én úgy vélem, akkor is teljes joggal kritizálhat az ember, ha csupán öt percet töltött valahol. Hogy helytálló-e a kritika vagy sem, döntse el az olvasó. Egyvalamit mindenesetre őszintén elmondhatok: ragyogó utazás volt, minden percét élveztem.

A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!

Szavazz:

(Nincs szavazat)