Darren Shan A sötétség vadászai

Tragikus tévedések kora volt. Az én tragédiám tizennégy évvel korábban kezdődött, amikor úgy megigézett egy vámpír elképesztő mutatványokra képes tarantellapókja, hogy elloptam tőle. Sikeres tettemmel azonban mindent elrontottam, s bűnömért azzal kellett fizetnem, hogy nem lehettem többé ember. Halottnak tettetve magam elhagytam a családomat és az otthonomat, hogy az éjszaka egyik vérivó teremtményének inasaként a Cirque Du Freak társulatával járjam a világot.
A nevem Darren Shan. Félvámpír vagyok.
Egyszersmind Vámpír Herceg is, méghozzá olyan megdöbbentő események sorozata nyomán, melyekről még ma is alig tudom elhinni, hogy csakugyan megtörténtek. A hercegek a vámpírklán mindenki által tisztelt vezérei, akiknek minden vámpír engedelmességgel tartozik. Mindössze öten vagyunk – a többiek: Paris Skyle, Mika Ver Leth, Nyíl és Vancha March.
Hat éve vagyok herceg, s azóta élek erődítményünk, a Vámpírok Hegyének termeiben. Ez idő alatt megismerkedtem népünk szokásaival és hagyományaival, s tanulgattam, hogyan válhat belőlem köztiszteletben álló, tekintélyes vámpír. Megismertem a hadviselés módozatait, valamint a fegyverek használatát. A harc szabályainak ismerete elengedhetetlenül hozzátartozott a vámpírok neveltetéséhez, most különösképpen – mert háborúban állunk.
Ellenfeleink lilásvörös bőrű unokatestvéreink, a vérszipolyok. Sok tekintetben hasonlítanak ránk, vámpírokra, de egy nagyon lényeges szempontból mások, mint mi – megölik azt, akinek a vérét isszák. Mi nem ártunk azoknak, akikből táplálkozunk – csak kis mennyiségű vért szívunk a kiszemelt emberből –, míg a vérszipolyok szégyennek tartják, ha nem szívják ki áldozatuk összes vérét.
Habár a vámpírok és vérszipolyok egymás iránti szeretete nem múlt el végérvényesen, a két klán évszázadok óta kínos fegyverszünetben él egymással. Ez hat évvel ezelőtt megváltozott. Akkor néhány vérszipoly egy Kurda Smahlt nevű áruló vámpír segítségével megrohamozta a Vámpírok Hegyét, méghozzá azzal a céllal, hogy átvegyék az uralmat a Hercegek Termében. Legyőztük őket (nagyrészt annak köszönhetően, hogy még a támadás megindítása előtt lelepleztem a tervüket), majd amikor kifaggattuk az életben maradtakat, megdöbbenve értesültünk arról, hogy mi indította őket a támadásra.
A vámpírokkal ellentétben a vérszipolyoknak nem voltak vezéreik – náluk e téren is teljes demokrácia uralkodott –, de amikor hatszáz évvel ezelőtt elszakadtak a vámpíroktól, a Mr. Tiny néven ismert titokzatos, nagy hatalmú mágus elment hozzájuk, és nekik adta a Tűz Koporsóját. Ez a koporsó elevenen elégetett mindenkit, aki belefeküdt – de Mr. Tiny elárulta, hogy egy éjszaka eljön valaki, aki sértetlenül fog kiszállni belőle. Ő fogja győzelmes háborúba vezetni a vérszipolyokat a vámpírok ellen, s attól kezdve ők lesznek az éjszaka egyedüli urai.
A kihallgatás során legnagyobb riadalmunkra megtudtuk, hogy a Vérszipolyok Ura már el is jött, és vértestvéreink világszerte készülődnek a kegyetlen, véres háborúra.
Mihelyt kínos halálra ítélt támadóink sorsa beteljesedett, futótűzként terjedt el a hír a Vámpírok Hegyéről: “Hadban állunk a vérszipolyokkal!” És azóta is dúl a harc közöttünk, melyben ádáz küzdelmet vívunk, hogy megcáfoljuk Mr. Tiny baljós jövendölését, mely szerint mi leszünk a háború legyőzöttei, s el fognak törölni bennünket a föld színéről...

A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!

Szavazz:

(Nincs szavazat)