Arthur Conan Doyle A sátán kutyája

Azokat a nem éppen ritka napokat kivéve, amikor le sem feküdt, Sherlock Holmes általában
későn kelt. Most ott ült az asztalánál, és reggelijét fogyasztotta. Jómagam a kandalló elé
terített bőrön álltam, és felemeltem a botot, amelyet előző esti látogatónk felejtett nálunk.
Szépen megmunkált, testes alkalmatosság volt ez, jókora görccsel a végén; afféle igazi
kutyaütő. Görcsös fogója alatt körülbelül hüvelyknyi széles ezüstszalag díszlett. A következő
szöveg volt rávésve: „James Mortimernek, a seborvosok királyi testülete tagjának, V. K.-beli
barátaitól.” Ott volt a dátum is: 1884. Régimódi háziorvosok járnak ilyen botokkal. Olyan volt,
mint ők: tiszteletet parancsoló, komoly és bizalomgerjesztő.
- Na, mire jött rá, Watson?
Holmes háttal ült nekem, s tudtommal nem árultam el neki, mivel foglalkozom.
- Honnan tudja, hogy mit csinálok? Azt kell hinnem, hogy hátul is van szeme.
- Azt nem, csak előttem van valami, mégpedig egy jól kifényesített ezüst kávéskanna - felelte. -
Na, de mondja csak, Watson, mire jött rá látogatónk botjáról? Mivel sajnos elkerültük
egymást, és még csak nem is sejtjük, mi szél hozta ide, ez az akaratlan emléktárgy feltétlenül
jelent valamit. Miután már megvizsgálta, szeretném hallani, milyennek képzeli a gazdáját.
- Hát - kezdtem, miközben igyekeztem legjobb tudásom szerint követni barátom módszerét -,
először is úgy gondolom, hogy ez a Dr. Mortimer befutott, idősebb orvos lehet, akit
látnivalóan becsülnek, ha már ilyen elismerően emlékeznek meg róla.
- Príma! - mondta Holmes. - Igazán elsőrendű!
- Ezenkívül azt hiszem, igen nagy a valószínűsége annak, hogy ismeretlen barátunk vidéki
orvos, aki többnyire gyalog látogatja a betegeit.
- Igen? S vajon miért hiszi ezt?
- Hogy miért? Ez a bot valamikor igen mutatós darab lehetett, most azonban már annyira el
van nyúzva, hogy városi orvos aligha venné kézbe. Az aljáról hiányzik a védőgyűrű, a szó
szoros értelmében lekopott róla, s ez azt jelzi, hogy gazdája nagyokat sétált vele.
- Abszolúte hibátlan! - mondta Holmes.
- És akkor itt vannak ezek a V. K.-beli barátok... Ez valami vadásztársaság lesz, „Vidám
Kompánia” vagy ilyesféle. Föltehetően mint orvos volt valamiben a segítségükre, s ezzel a
szerény ajándékkal honorálták szolgálatait.
- Biz’ isten, Watson, maga időnként felülmúlja önmagát - mondta Holmes. Hátralökte a székét,
és rágyújtott egy cigarettára. - Meg kell mondanom, hogy mindabból, amit szerény módszerem
ismeretében itt előadott, az derül ki, mennyire lebecsüli a saját képességeit. Lehet, hogy nem
áramforrás, de hogy jó vezető, az vitathatatlan. Vannak emberek, akik maguk nem zsenik, de
megvan az a különös képességük, hogy inspirálni tudják a lángészt. Hadd valljam be, drága
cimborám, hogy mélységesen a lekötelezettjének érzem magam.

A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!

Szavazz:

(Nincs szavazat)