Anne Rice Vér és arany

Mariust, a római birodalom büszke szenátorát elrabolják és átkényszerítik a vér sötét birodalmába, ahol neki kell oltalmaznia a vámpírok királynőjét és királyát, a természetfölötti fajta hatalmának letéteményeseit. Az ő szemével látjuk a pogány Róma bukását, Nagy Constantinus császár győzelmét, az Örök Város barbár kifosztását, a dögvész förtelmes utójátékát. A reneszánsz szépségében feltámadó Mariusból festő lesz, aki veszedelmes, de boldog életet él a halandók között, kitárva szívét Botticellinek a nagy festőnek, Biancának, az igéző kurtizánnak, és titokzatos fiatal tanítványának, Armandnak. Ám sorsa a mi korunkban dől el, az őserdő mélyén, ahol a világ első vámpírjainál keresi az igazságot...

Thorne volt a neve. A rúnák ősi nyelvén hosszabb alakban írták: Thornevaldnak. De amikor vérivó lett, a nevét is átváltoztatták Thorne-ra. Azóta évszázadok teltek el, de ő megmaradt Thorne-nak. Thorne aludt és álmodott a jégbarlangban.
Mikor megérkezett a fagyott földre, azt remélte, örökké alhat. Ám a vérszomj mindegyre fölverte. Ilyenkor a Felleg-Ajándokkal föl-szállt a levegőbe, és megkereste a hóvadászokat.
Belőlük eszegetett, vigyázva, hogy egyiktől se vegyen el túlságo-san sok vért, nehogy bárki is meghaljon miatta. Ha prémre és csizmá-ra volt szüksége, azt is elvette tőlük, aztán visszatért a rejtekhelyére.
Ezek a hóvadászok nem az ő népéhez tartoztak. Barna bőrű, ferde szemű emberek voltak, más nyelvet beszéltek, ám Thorne ismerte őket valamikor réges-régről, amikor a nagybátyja és ő a Keleti Földre jártak csereberélni. Nem szeretett csereberélni, jobban szerette a há-borút, ennek ellenére sokat tanult ezekből a kalandokból.

A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!

Szavazz:

(Nincs szavazat)