Anne Rice Memnoch a Sátán

Itt Lestat beszél. Tudják, ki vagyok? Akkor ugorják át a következő pár paragrafust. Azt akarom,
hogy azok, akikkel még nem találkoztam, első látásra szeressenek belém.
Nos tehát, íme, lássák a mai könyvre esedékes hősüket, a szőke, kék szemű, hat láb magas angolszász hím tökéletes utánzatát! Vámpír ő, méghozzá a legerősebbek egyike, akikkel összehozza önöket a sors. Szemfogam olyan apró, hogy nem lehet észrevenni, ha csak nem akarom, de nagyon éles, és legfeljebb néhány óráig tudok meglenni úgy, hogy ne kívánjam az emberi vért.
Természetesen nincs szükségem rá olyan gyakran. De hogy pontosan milyen gyakran van szükségem rá, azt nem tudom, mert még sose próbáltam ki.
Természetellenesen erős vagyok. Tudok repülni. Meg tudom hallani, miről beszélnek a város vagy akár a föld másik oldalán. Tudok olvasni a gondolatokban, tudok bájolni.
Halhatatlan vagyok. Gyakorlatilag 1789 óta nincsen korom.
Hogy egyedi lennék? Szó sincs róla. Talán úgy húsz vámpírja van még a világnak, akikről tudok. Ezeknek a felével bizalmas ismeretségben vagyok, és ennek a félnek a felét szeretem.
Tegyék hozzá ehhez a húszhoz azt a jó kétszáz csavargót és ismeretlent, akikről nem tudok, csak hébe-hóba hallom hírüket; aztán tetézzék meg azzal az ezernyi titkolózó halhatatlannal, akik emberi álcában csatangolnak.
Mindenkiből - férfiból, nőből, gyerekből - lehet vámpír. Nem kell hozzá más, csak egy vámpír, aki hajlandó áthozni önt azzal, hogy lecsapolja vérének nagyobbik részét, aztán hagyja, hogy ön visszaszívja belőle, vámpírvérrel vegyesen. Persze nemcsak ennyiből áll a dolog, de ha átvészeli, örökké fog élni. Amíg fiatal, elviselhetetlen szomjúságtól szenved,
és valószínűleg ölnie kell minden éjszaka. Ha megéri az ezret, bölcsnek tűnik, és bölcsen fog szólni, akkor is, ha kölyökfejjel startolt; akkor majd azért iszik és öl - ha kell, ha nem -, mert nem bír ellenállni a csábításnak.
Ha ennél is tovább él - mert vannak, akik tovább élnek -, fehérebb, keményebb, és még szörnyűségesebb lesz. Olyan sokat fog tudni a szenvedésről, hogy nem szabadulhat majd a jóság és a kegyetlenség, az éleslátás és az eszelős vakság sebesen forgó kerekéből. Vélhetőleg meg is fog őrülni. Aztán visszanyeri az ép eszét. Az is lehet, hogy elfelejti, kicsoda.
Bennem egyesülnek a vámpír vénségének és ifjúságának legjobb oldalai. Csak kétszáz éves vagyok, ámde változatos okokból töltekezhettem az ősök erejéből. Modern érzékenységem a halott arisztokrata csalhatatlan ízlésével párosul. Pontosan tudom, ki vagyok. Gazdag vagyok. Gyönyörű vagyok. Láthatom a tükrökben és a kirakatok üvegében. Szeretek dalolni és táncolni.
Hogy miket művelek? Mindent, ami nekem tetszik.
Ezen most gondolkozzon el. Elég ez, hogy tovább akarja olvasni a történetemet? Netán olvasta már a korábbi vámpírmeséimet is?
Ebben ugyanis az a turpisság, hogy itt nem számít az én vámpírságom. Nem ez áll a történet középpontjában. Ez csak egy adottság, akárcsak ártatlan mosolyom, puhán doromboló, franciás kiejtésem, kecses járásom, amellyel illegetem magamat az utcán. Ez is benne van a pakliban. De ami itt történt, megtörténhetett volna egy halandóval is; sőt bizonyosan történt is már meg emberrel, ismét és meg fog történni!
Lelkünk van, önnek is, nekem is. Tudni akarjuk a dolgokat; ugyanazon a dúsan zöldellő, veszedelmes földön járunk. Egyikünk se tudja, mit jelent meghalni, akármit hordjunk is össze az ellenkezőjéről. Mert ha tudnák, én fix, hogy nem írnék, ön pedig nem olvasná ezt a könyvet.
Egy fontos dolgot nem szabad elfelejtenie miközben alászáll velem ebben a mesében: én azt a célt tűztem magam elé, hogy hőse leszek ennek a világnak. Erkölcsileg bonyolult, szellemileg kíméletlen, esztétikailag megkerülhetetlen jelenségnek tartom magamat, akinek éleslátása éget, mint a villám, és mondanivalója van az ön számára.
Tehát ha elolvassa, ezért olvassa el; mert itt Lestat beszél újból, és mert Lestat retteg, mert
kétségbeesetten keresi a leckét, a létezés értelmét és a dalt, mert meg akarja érteni és értetni a történetét, és mert pillanatnyilag nincsen jobb sztorija, amit elmondhatna.
Ha ez nem elég, olvasson mást.
Ha elég, folytassa. Láncra fűzve diktáltam barátomnak és tollnokomnak ezeket a szavakat. Tartson velem, és csak figyeljen rám. Ne hagyjon egyedül.

A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!

Szavazz:

(Nincs szavazat)