Anne Rice A testtolvaj meséje
Anne Rice A testtolvaj meséje
Itt Lestat, a vámpír! Mesélnék önöknek valamit. Valamiről, ami velem történt.
Ez a történet Miamiban indul, az 1990-es évben. Akkor is akarom kezdeni, de ehhez beszélnem kell arról, miket álmodtam előzőleg, mert az álmaim szorosan hozzátartoznak a mesémhez. Álmodtam egy asszonyi lelkű, angyalarcú gyermekvámpírról, és álmodtam halandó barátomról, David Talbotról.
De álmodtam franciaországi halandó fiúkoromról is: havas telekről, apám sivár és rozzant várkastélyáról Auvergne-ben, és arról a vadászatról, mikor kilovagoltam a farkasfalkák ellen, amelyek szegény falunkat szorongatták.
Az álmok olyan valószerűek lehetnek, mint az élet. Legalábbis nekem később úgy rémlett.
Komor kedvemben voltam, mikor elkezdődtek ezek az álmok, csavargó vámpírja a földnek; néha annyira beporosodtam, hogy senkinek sem tűntem fel. Mi haszna a gyönyörű aranysörénynek, az éles kék pillantásnak, a kihívó eleganciának, az ellenállhatatlan mosolynak, a délceg, öles termetnek, amelyet a jó kétszáz év ellenére is vállalhatna bármelyik húszéves halandó. Bár valahol még mindig a gondolkodó ember voltam, annak a tizennyolcadik szádnak a gyermeke, amelyben halandóként éltem, mielőtt megszülettem volna a Sötétségre.
De ahogy végéhez közeledett a huszadik század nyolcadik évtizede, nagyon megváltozott az egykori varázslatos vámpírkölyök, aki úgy szerette a hagyományos fekete köpenyt meg a brüsszeli csipkét, a sétapálcás, glasszékesztyűs úrt, aki táncolt a gázlámpa alatt.
A kín és a diadal, no meg vámpír őseink vérének telhetetlen nyakalása átalakított egyfajta sötét istenné. Olyan hatalomra tettem szert, hogy én is csak hüledeztem, néha még meg is rémültem tőle. Olyan hatalmam lett, ami elszomorított, bár ennek nem mindig értettem az okát.
A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!
