Amanda Silver A kéz amely a bölcsőt ringatja
Szexuálisan zaklatja betegeit a neves nőgyógyász. Amikor a tettére fény derül, a férfi öngyilkos lesz. Terhes felesége, Peyton elvetél a tragédia miatt. Hat hónappal később szül az a nő, aki feljelentette a nőgyógyászt. A boldog fiatalasszony, Claire bébiszittert keres a kisebbik gyermeke mellé. Peyton jelentkezik a hirdetésre, és fel is veszik. A nő angyalnak látszik, de valójában maga az ördög. Csak Solomon, a család félkegyelmű mindenese érzi meg benne a gonoszt.
Seattle-ben sokan dr. Victor Mottot tartották a város egyik legjobb szülész-nőgyógyász
szakorvosának, olyannyira, hogy Claire Bartel szerencsésnek érezte magát, hogy a második terhessége közepén éppen ennek a nagy tiszteletnek örvendő doktornak lett a páciense. Dr. Mott rendelőjének várójasokat elárult magáról az orvosról. Gazdagság, kényelem és elegancia uralkodott benne. A luxuskivitelű ultramodern berendezést visszafogott stílus jellemezte. Olasz gyártmányú, acél és bőr kombinációjú
kanapék, az elegáns dohányzóasztalon sok folyóirat, az American Baby-től kezdve a francia Vogue-ig.
A kliensek - hat-nyolc Claire-korabeli asszony, akik valamennyien folyóiratokat olvasgattak, amíg a
sorukra vártak - jól illettek ebbe a környezetbe. Akadtak más nőgyógyászok is, de Victor Mottot tartották a legjobbnak.
Mindegyik nőnek jó frizurája volt, ki voltak festve, és olyan elegáns ruhákat hordtak, hogy Claire
rendetlennek, szinte slamposnak érezte magát a farmer kismamanadrágjában, edzőcipőben és dzsekiben.
Attól meg még rosszabbul érezte magát, hogy valahányszor egy új nő érkezett a rendelőbe, az ott ülők
alaposan szemügyre vették a kismamaruháját, cipőjét, ékszereit. Claire sejtette, mit gondolhatnak róla.
Persze a többiek nem tudhatták, hogy Claire úgy tervezte, az illusztris Mott doktornál tett látogatás után
azonnal visszamegy dolgozni a Seattle-i Botanikus Kertbe, ahol önkéntes munkát vállalt.
Feszengve végiglapozta az egyik kismamaújságot, már alig várta, hogy túl legyen a vizsgálaton, és
újra kimehessen a szabad levegőre. Sehol másutt nem érezte olyan jól magát, mint a Botanikus Kertben, és
semmi sem tudta annyira elbátortalanítani, mint egy orvosi rendelő. Sajnálta, hogy az első szülésze
nyugdíjba ment. Megbízott benne, és úgy gondolta, jó lett volna, ha nála szülheti mindkét gyermekét.
Claire nagyon megnyugodott, amikor a nővér végre őt hívta.
- Mrs. Bartel?
- Én vagyok az. - Fölállt, és bement a nővér után az egyik vizsgálószobába.
A nővér egy kicsit megnyugtatta. A csinos váróból ítélve Claire hasonlóan csinos nővérekre
számított, de dr. Motte egy idősebb nő volt, olyan hokiedzőtípus.
A nővér leültette Claire-t egy acél vizsgálóasztalra, rátette a karjára a vérnyomásmérőt, és
fölpumpálta.
A szemüvege fölött a vérnyomásmérő skáláját figyelve azt kérdezte.
- Most van itt először dr. Mottnál?
Claire bólintott.
- Igen, az az orvos, akinél az első gyerekemet szültem, nyugdíjba ment, és dr. Mott volt olyan
kedves, és a terhesség közepén átvállalt.
- Tudja - mondta a nővér fürgén -, ő az egyik legjobb a szakmában. - Letekerte a vérnyomásmérőt
Claire karjáról. - Tudja, ő is nemsokára apa lesz, néhány hónap múlva.
A könyv tovább olvasásához és letöltéséhez be kell jelentkezned. Nem vagy még tag? Regisztrálj Most!






